A gyerekek többsége rajong az állatokért, sokan sóvárogva nézik társaikat, akik fülig érő szájjal sétáltatják a csetlő-botló kutyakölyköt. A szülők többségében kérdések sorakoznak. Hogyan kezdjek neki a kölyök választásához, hogy a gyermekem elégedett legyen. Vannak buktatók? Megmutatjuk.

„Kutyát akar a gyerek, miatta én is, hiszen annak idején nekünk is volt”. Ki teszem a kertbe, majd ellesz”.  Jaj csak a gyerekbe ne tegyen kárt”. Reggelig folytathatnánk a sort, ami a legtöbb szülőben, akik a gyereknek szeretnének örömet okozni, felmerül. kérdésként. A kutya választása, nevelése óriási, évekig tartó felelősség az egész családnak.

Nem játékszer, és nem is valami felhúzós játék, amit akkor kapcsolunk be, amikor kedvünk tartja. Egész élete során kell vele foglalkozni, hogy részese legyen a mindennapjainknak, hiszen egy új családtag érkezését választottuk. Ez nem azt jelenti, hogy ő a központ, csak körülötte forog a világ, ki kell alakítani a szokásrendszerét, és következetesen kell nevelni. Minden percben. Meghálálja. Biztonságot, szeretetet ad. A gyereket kooperációra neveli felelősségtudatra. Kap egy társat, aki feltétel nélkül szereti, és bármikor hozzábújhat és játszhat a kétlábú barátjával.

Milyen fajtát válasszunk?

A legfontosabb kérdések egyike. Rengeteg fajta van, különböző tulajdonságokkal. Sokan azt hiszik a kisebb méretűvel „bokafogóval” kevesebb az elfoglaltság. Merészség lenne kijelenteni. Mielőtt választunk érdemes feltenni a kérdést.

  • Mennyi a mozgásigénye?
  • Szereti e a gyerekeket?
  • Folyamatosan kilométereket kell vele barangolni?
  • Biztonsági őr legyen, aki védi a házat, de a látogatóknál daruval kell védett helyre vonszolni?
  •  Nem baj, ha idegent lát nem lesz boncmester, de a gyerekeket szereti, barátságos, még ha akkora is, mint én voltam 10 évesen?

Mire figyeljünk?

Ez az egyik leglényegesebb kérdés, amivel foglalkozni kell és jelentős mennyiségű időt rászánni. Sajnos nyílt titok, a gyors meggazdagodás miatt sokan „tenyésztenek” ebeket. Genetikai roncsokat kínálnak, nem ritkán embertelen körülmények között tartva a kutyákat. Nem mindig az első hetekben, hónapokban derül ki, hogy nem egészséges, betegségre hajlamos, gyenge idegrendszerű családtag került hozzánk. A felelősségteljes gazdik természetesen megpróbálnak mindent megtenni érte, de gy idő után, mikor már megszerettük, lelkiismeret furdalásunk lesz, miért nem voltunk körültekintőek a vásárláskor, hiszen a kutyus szenved. Pár év alatt elpusztulhat, többet vagyunk az állatorvosnál, mint saját otthonunkban. Pont a leírtak miatt is érdemes körültekintőnek lennünk. Körül kell nézni a neten, érdeklődni ismerőstől, olyan forrástól, aki ért hozzá, körültekintő volt, és esetleg olyan tenyésztőt, aki hivatásának tekinti a kuyatenyésztést.

Meg kell kérni családtagokat, barátokat hívják fel a tenyésztőket, ekkor kiderül, mindenkinek ugyanazt válaszolja e a feltett kérdésekre. Lehet, jobban a pénztárcánkba kell nyúlni, de egészséges idegrendszerű, kiegyensúlyozott kutyánál, minden szinten megtérül. A legjobb, ha a kennelbe, vagy családi körbe látjuk a szülőket, de, ha  csak a szukát, a kanra nincs lehetőségünk, mert nem a tenyésztőé, mindenképpen kérjük el a törzskönyvét, származási lapját, és nézzünk utána valósak e az adatok. Ha nem engednek be a kennelbe, csak a kutyákat hozzák ki, valami bűzlik, Dániába alapon köszönjünk el.

Két teljesen különböző kimenetelű sztori, ami velünk történt meg. Legelső közös kutyánk, amit ketten választottunk, egy Boxer volt.

Majdnem végzetes hibát követtünk el

Beleszerettünk a Boxerek hatalmas szemeibe, színébe, tulajdonságaiba. Minél hamarabb akartuk. Elő a telefon, egy nagyon szimpatikus hang a vonal végén. „Törzskönyvezett, kennelbe tartott, mind a két szülő az övéké. Imádják a kutyákat. Egészségesek, mint a makk. Mi választhatunk”. Időpont megbeszélve. Odaérünk percre pontosan. Dudálunk, nem mi, a kocsi. Kapu kinyit, és megjelenik egy, hát, hogy is mondjam diplomatikusan, fésűt gyerekkorában látott, fogait a szekrényben felejtett hölgy. Mindegy, a külcsín nem számít alapon, ezzel nem foglalkoztunk. Kihozta rafkósan a két kutyát, az egyiknek a szemeitől elolvadtunk, fizettünk, elvittük. Be sem mentünk, nem láttuk a tartási körülményeket. Hazavittük a gombócot, aki édesen nyalta az akkor sem kicsi fülcimpámat, pedig nem bimbós, ami másnap begyulladt, akkora lett, mint a csüngő hasúnak…a.  Akkor sem volt semmi gyanús, csak, mikor a kertben vérfoltokat találtunk. Nem tőlünk származott……..Beparáztunk, azonnal doki. Semmi jóval nem kecsegtetett. Kiderült nem választották le a kölyköt az anyjától. Vérhas. Az orvossal mázlink volt értett hozzá, szerette, több hét alatt meggyógyította. Mi sem sokat aludtunk pár hétig. A gyógyítása? Kis túlzással, annyi pénzért egy kutya családot is kaptunk volna kennelestől. Lola megmaradt, kigyógyult a betegségéből.

A másik eset példaértékű. Lola mellé szerettünk volna egy tesót, hogy ne unatkozzon, meg hogy minket se készítsen ki teljesen.

A tesó is megérkezett

Tanulva a hibánkból itt már körültekintőbbek voltunk. Egymáshoz illő fajtát akartunk, aminek a szakirodalmakból utánanéztünk, hozzáértőket kérdeztünk. Megszületett a döntés: törpeschnauzer. Megfogadtuk, csak átlátható helyről, folyamatosan frissített interneten elérhető oldalakat nézünk meg. Hát nem volt egyszerű. Már majdnem feladtuk, amikor találtunk egyet. Képeken látható kanok, szukák, törzskönyvi számmal, oltással, féregtelenítéssel, chippel. Telefon. Ami, akkor visszagondolva furcsa volt. A gazda kérdezett. Arra volt kíváncsi, hová kerül a kölyök, milyen körülmények között neveljük. Mintha  telefonos rendőrségi kihallgatáson lettem volna. Azután elmondta, a tartási körülményeket. Nem ömlengett, nem játszmázott. Döntöttünk, nem bántuk meg. Összesen 6 órányi autózás után egy kertes ház előtt voltunk, ahol, házaspár a kapu előtt várt, beinvitáltak a házba, kávézás közben, minden a kölyökkel kapcsolatos kérdésre választ kaptunk. Majd jött a csoda. Külön melléképületbe, mindegyik kutyának patika tisztaságú helye volt, és közös udvaruk, ahol a kedvükre mozoghattak.

Mindenképpen szukát akartunk, elkerülve a Boxer- snaci légyottot, két lány közül választottunk Az egyik, odajött hozzánk, körbeszaglászott, hozzánk bújt. Utána a tenyésztők megmutatták a szülők és a kölyök a papírjait. Rozit megfogtuk, a tenyésztő ránéz a kutyára: „úristen kicsit kajla a füle, kiállításnál probléma lehet, ha gondoljuk, akkor vagy másikat választunk, vagy visszaadják a pénzt”. Na ilyen tenyésztőt kívánunk mindenkinek. Rozi, majdnem 13 évesen makkegészséges, állatorvost a kötelező oltásoktól eltekintve, még tv-ben sem látott. Lola már nincs köztünk, a bélelt ágyában új társával Mirával a németjuhásszal felváltva békességben szunyókálnak.

Érdemes megfogadni a tanácsokat. Nem sokára több kutyatartással kapcsolatos írásunkat osztjuk meg.

Amennyiben tetszik a bogunk csatlakozz facebook oldalunkhoz https://www.facebook.com/Every-Magazin-minden-ami-%C3%A9let-109632513779468/?modal=admin_todo_tour , ahol lájkolhatod és megoszthatod a cikkeinket. Tarts velünk!

A képek forrása a pixabay, saját

" Kereskedelmi felhasználásra ingyenes
Nem szükséges feltüntetni a tulajdonságokat."

K&P